NYÍRCSAHOLY KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA
Település történet
A XVI. század közepén szinte az egész egykori Csaholyi birtoktest a leányági örökösök: a Malomvízi Kenderes, a Butykai Keszegh, az Eödönffy,
a Brebiri Melyth, a Vethéssy, Zoltán, Tárkányi, Nagymihályi Csanádi, a Sulyok, Prépostváry, Jakchy stb. családok kezére került.1549-ben
Nádasdy Kristóf kapott adományt Csaholyi János és Miklós minden jószágára. A Melith családot, illetőleg Csaholyi Anna három fiát, Melith
Istvánt, Pált és Pétert a csaholyi és csengeri uradalomban 1568-ban új királyi adomány erősítette meg.A XVII. század szomorú volt a község
életében. Az 1605. év Csaholyra is végzetessé vált.Básta György elfoglalta az ecsedi várat és elpusztította a szomszédos Csaholy községet,
lerombolta monostorát és a Csaholyiak erődített kastélyát.1605-től 1814-ig pusztaként szerepelt.1727-ben Szatmári Bencze Sámuel kapta meg.
1747-ben gróf Teleki Ádám kap benne részjószágot.1810-ben gróf Teleki, gróf Károlyi, Újhelyi, Szinyei, Vay, Patay, Fay, Pogány, Korda, Sulyok
családok voltak az urai.1812-ben az itteni földbirtokosok meghirdették a Felvidéken, hogy Csaholyt újra betelepítik, mert a műveletlen, beerdősödött
határ nem termett. A telepítési hirdetmény Zemplén, Sáros, Abaúj, Ung megyék lakosai között talált olyan nincstelenek tömegére, akik vállalták
a hosszú út fáradalmait és jöttek új hazát keresni.1812-ben 5 tót család jött a Csaholyi Pusztára. Jelentkeztek a földbirtokosoknál, majd mutatott
helyen földbe ásott kunyhót tákoltak maguknak össze. 1813-ban már többen jöttek letelepedés végett, főleg Hardicsáról, Imregről, Hrabócról,
Hazslinból, Ladicskóról és még sok más felvidéki faluból.Maksai szerint a falu lakói a középkorban magyarok voltak.
Később Csaholy sokáig lakatlan puszta.Szirmay a XIX. század elején még így ír róla: „…most puszta, ez előtt nevezetes helység.”
A múlt század közepe táján Fényes Elek már ezt írja: „nem régen népesíttetett meg újra.”Ekkor a lakosság vallási és nemzetiségi megoszlása a
következő volt: 353 római katolikus, 223 görög katolikus, 84 református, 18 izraelita. Közülük csak a református vallásúakat tekinthetjük
magyaroknak. A római katolikusok minden bizonnyal tótok, azaz szlovákok, a görög katolikusok ruszinok voltak. A lakosság elmagyarosodása
gyors ütemben történhetett, a századfordulón ugyanis nagyjából hasonló vallási megoszlásnál már mint magyar falu szerepel, kis százalékú tót
„szláv” népességgel.A betelepülés éveiben és még később is sokáig a tót nyelv volt a társalgás nyelve. Az iskolában azonban 1818-tól csak
magyarul tanítottak.